Szeptember 24-én pénteken Telep záróbuli
A Telep összművészeti bemutatótér jövő hétvégén, 2010. szeptember 24-én 20 órától utolsó nyári kiállítás megnyitójára készül. Ahogyan a projekt maga, úgy az utolsó megnyitó is különleges lesz, hiszen a jeles alkalomból svájci művészek kezébe adjuk az E udvarban található kiállítóteret. A Telep megalakulásától fogva fontosnak tartjuk a hazai és külföldi alkotócsoportokkal való együttműködést, így nagy büszkeség számunkra, hogy az utolsó (előtti) pénteken a Schwarzmaler,15er csapatot láthatjuk vendégül, akik nem kisebb faladatot tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy tetőtől talpig befestik a Telepet.
Az «artacks» – roaming art projekt szervezésében a hét tagból álló Schwarzmaler,15er nevű csapat veszi át az uralmat, hogy aztán 24-én, pénteken a nagyerdemű budapesti közönség elé tárják, mit is értenek pontosan az “Incident in Budapest” szavak alatt. A svájci graphic és graffiti brigád tagjai kritikusan szemlélik önmkagukat és a társadalmat, személyes incidenseiket dokumentálják.
Heti menü
2010. szeptember 13. hétfő (Kert)mozi: 20:30 – 23:30 Csók a sötétben dokumentumfilm sorozat, amelyben zenés, különböző kultúrákat bemutató dokumentumfilmeket mutatunk be. A harmadik alkalommal Tony Gatlif Latcho Drom című filmjét vetítjük. Részletek itt és itt, Facebook esemény itt.
2010. szeptember 14. kedd A TELEP zárva van, rápihenünk a hétvégi őrületre.
2010. szeptember 15. szerda 20:00 órától az S*10 Sound System és a Fényszigor dobja fel a szeptemberi estét hanggal és képpel.
2010. szeptember 16. csütörtök 20:00, SHORT – Kieslowski: Rövidfilm a szerelemről, rövidfilm a gyilkolásról, avagy Jakab Juli válogat, rossz idő, hideg esetén beköltözünk filmezni a kiállítótérbe.
2010. szeptember 17. péntek 19:30 kiállítás megnyitó, 7 neves street art művész munkáit költöztetjük be szeptember 20-ig a kiállítótérbe. Közreműködők: G.G., Juhász Balázs, Metal Guitar Dsgn, Orosz Richárd, Stark Attila, Szőke Gáspár, Tóth Balázs.
Zenefelelős: Káosz (Kanada) és Lobotone.
2010. szeptember 18. szombat 10:00-22:00: Évadnyitó Színházi Fesztiválon a TELEP, kiTELEPülünk az Andrássy útra, viszük magunkkal 1Mind1 workshop-ot Muskotál Dénessel, a Csajbringásokat, a VÁZze vázdizájn brigádot, 14:00-től élőben festenek felkért street art művészeink: G.G., Juhász Balázs, Metal Guitar Dsgn, Stark Attila, Szőke Gáspár és Tóth Balázs. Zene nélkül nem élet az élet, jó közérzetünkről a Celofán Kollektíva, az S10 Sound System és a SpaceinTown gondoskodik.
A pénteki és szombati őrületről részletesebben itt olvashattok, részvételi szándékotokat a Facebook-on itt jelezhetitek.
2010. szeptember 19. vasárnap Egész nap pihenünk, pakolunk, a TELEP zárva van.
Péntek 20:00 – Fal és beton fanzine 01 bemutatása
Talán minden nap elsétálsz mellettük, észre sem veszed őket. Aztán egyszer csak valahogy mégis feltűnnek a rétegeket a környékbeli repedésekben, fal zugokban, befalazott ablakokban, lehámlott vakolaton, járdán, vagy például a kapucsengőn. A belváros titkai ezek, hétköznapi jelenségek, felnagyítva ceruza, filctoll és nagyító segítségével.
Szemző Zsófi és társai Fal és beton című kiadványukkal szeretnék felhívni a járókelők figyelmét ezekre az apróságokra.
A bemutatót Szalai Borbála művészettörténész nyitja meg, a kellemes audioingerekről krizso & chabz (Realistic Crew dj set) gondoskodik.
A projekt résztvevői:
Beköltöztünk
Akárhogyan is próbálkozom, az időjárásról való beszéd megkerülhetetlennek látszik. A rossz idő nemhogy múlna, inkább napról napra megerősödni látszik, így elkerülhetetlen a felismerés: vége a nyárnak. Mivel fázni senki sem szeret, a hideg elöl bemenekültünk a kiállítótérbe, beköltöztettük az asztalokat és a székeket, hogy minél kellemesebben teljenek a koraőszi napok a TELEPen.
Bambi az éles lőszeren
Paul Mutant Army of Me című kiállításának megnyitóbeszéde Csider István Zoltán tollából.
***
Milyen szép kis tüdőnk tud nekünk lenni, szép és pink és élettel teli, fodros-bodros, majd kicsattan. Aki gyakran boncol nemdohányzót, tudja, miről beszélek. És most akkor képzeljük el ezt az in floribus, friss, romlatlan tüdőt mondjuk a darabonként 8 mg kátrányt, 0,7 mg nikotint és 9 mg szénmonoxidot tartalmazó cigaretták gyűjtődobozán.
Amikor azon gondolkodtam, mit akarok mondani ma este, Paul Mutant Army of Me című kiállításának megnyitóján, sorra elvetettem a kínálkozó lehetőségeket. Feleslegesnek gondoltam az olyan önéletrajzi vinnyogásokat, mint például hogy Mutáns Palit még kölyökkutya korából ismerem, amikor kölyökfirkászként kölyökblackbookját mutatta az egyébként rá jellemző szerénységgel az úgyszintén kölyökkutya-havernak, aki vagyok, voltam. Meg hogy már azokból a betűkből is sejteni lehetett egyet s mást Pál (mert Gyurit ma este konzekvensen Pálnak nevezzük), szóval a Pali képességei felől, és hogy micsoda öröm, hogy sejtéseink végül beigazolódni látszanak. És attól is meg szerettem volna kímélni a jelenlévőket, hogy rámutassak, miként harap enfarkába a kelgyó, hogy ugyanis Pál első önálló kiállítása voltaképpen István Zoltán első önálló kiállítás megnyitója is egyben, és így lesz egy vízparti ismeretségből úgymond munkakapcsolat. Ez a szöveg tehát így, hogy ezeket mégis elmondtam: kudarc.
Hanem az jutott eszembe, mennyire más lenne minden, ami körülöttünk van, történik, mennyire más lenne az összes levés, vanás, ha annak idején, a derék antikvitásban az okos görögök, akik az ugyancsak okos görögök dialógusait lejegyezték, diktafonnal dolgoztak volna, nem pedig emlékezetből. Színről színre látnánk mindent, semmi hab, semmi utólagosság, benne volna az összes ógörög kurvaanyázás is, a lecsupaszított esendőség: csak szavak, élőbeszédszerűen. És ránk volna bízva a szerkesztés. Nem mintha baj volna, hogy a lejegyző nem diktafonnal dolgozott, a korabeli sajtó-, illetve médiatörvény e tekintetben viszonylag megengedőnek bizonyult, nyilván – csak hogy mennyire más volna minden, de tényleg.
Mennyire más volna minden, ha mondjuk Paul Mutant hadseregének tagjai, a vonaltábornok, az erősen Benkő Zoltán Güzüre hajazó punkmadár, netán az imádkozó véglény vezették volna a Camp David-beli tárgyalásokat. Ma pusziban lenne izraeli a palesztinnal(nel). Vagy mondjuk, ha a fekete keretben, sárga alapon látható fekete kackiás Poirot-bajusz kezében volna az atomkulcs – tekintsünk most el attól, hogy egy bajusznak milyen körülmények között lehet keze egyáltalán. Akkor tehát Kim Dzsong Il csak egy szerencsétlen hülye volna a soros Megasztár-castingról. Vagy ha a Lehman Brothers ügyvezetői még időben átadják a kormányrudat a rezignált állapotban kiváró, konkrétan tényleg nyakigláb Pedrónak. Vagy ha Etelközből a farostfejű és szemtelen Pueblerók özönölnek befelé, a magyarokat képviselvén, és mindjárt tovább is özönölnek, mert nincs szemük a szépre nekik. Meg lennénk lőve erősen.
Vagy nem.
De hát, mint tudjuk, nem így volt, mint tudjuk, nem így van. A bonyolultnak tűnő, amúgy simán követhető vonalak, Irot-matricák, a bajszok, a kopogó fejű pueblerók, a punkmadár nem a titkos, világot irányító összeesküvés résztvevői, legalábbis jövő hétig, hanem itt állomásoznak „átmenetileg” a Telepen. Nem oldanak meg helyettünk semmit, egyszerűen csak jók, nagyon jók és rokonszenvesek, nagyon rokonszenvesek, miként maga Paul Mutant is. Aki, ha zenész volna, John Cagevolna, hangos csend a parkban. Ha író, akkor meg a Mándy Iván: pontos, rövid, egyszerű mondatok. Ha meg szabadságharcos, akkor ő vezetné a legegyszerűbb vonalakat csendben és kitartóan, ő volna Dózsa György tehát. Az Army Of Me nem old meg semmit, csak mond ezt-azt. Élőbeszédszerűen. A szerkesztés meg ránk van bízva. Ránk, in floribus, friss, romlatlan tüdőkre a cigarettásdobozokon. A bambikra az éles lőszereken. A kiállítást megnyitom.
Paul Mutant kiállítás megnyitó – képek
This slideshow requires JavaScript.
Fotók: Talabér Géza
MinyoLaborNeoAntik a Telepen – videódolgozat
Készítette: Minyó Szert Károly
Közreműködik: Szemző Tibor és Szert Lili
Szeptemberben szombatonként 16:00 – 18:00 Desplay workshop gyerekeknek a Telepen
A Desplay csapatát három lány: Balogh Wanda, Fiáth Heni és Pais Panni alkotja. Design leckéket adnak kezdőknek. Blogjukban a bemutatkozószövegből is érezhető téma iránti elkötelezettségük és szeretetük, így talán nem túlzást azt állítani, misszióként élik meg a designleckéket. A gyerekeknek tartott foglalkozások során nem titkolt céljuk, hogy a legkisebbek számára (is) ablakot nyissanak a design világára és rávilágítsanak a design társadalmi folyamatokban betöltött felelős szerepére.
Céljaikról, módszereikről így vallanak: “A foglalkozások alapvető célja, hogy provokatív kérdéseken és játékos, kreatív feladatokon keresztül megfoghatóbbá, érthetőbbé tegyük a gyerekek számára, mit is jelent az a kicsit idegenül hangzó, de manapság nagyon divatos szó, hogy design.
Szeretnénk ráébreszteni őket, hogy élettelen környezetünk nagy része egy tervezési folyamat végeredménye, amely egy designer, egy tervező munkája és felelőssége. A mindannyiunkat körülvevő terek, tárgyak és képek nem csak maguktól születnek, hanem valaki megalkotja őket, és ez a valaki akár ők is lehetnek később.
Ennek érdekében a foglalkozások két részből, két hatvan perces blokkból állnak.” A workshop menetéről itt olvashatsz bővebben.
2010. szeptember 4. szombat Ruházás – a régi, cikinek ítélt cuccok trendivé varázsolása
2010. szeptember 11. szombat Világítás – gyertyatartóktól a LED-es lámpákon át a kaleidoszkópokig minden, ami világít. Érkezz saját ötlettel és valósítsd meg nálunk!
2010. szeptember 18. szombat Városozás - terepasztalon átrendezzük a várost, méghozzá úgy, ahogyan nekünk tetszik.
2010. szeptember 25. szombat Ékesítés - ékszerkészítés mindenféle olyan anyagból amiről a legtöbben nem is sejtik, hogy kincset érnek: PET palack, kupak, parafadugó a füledbe, ujjadra, nyakadba.
