Telep2010's Blog

TELEP MŰVÉSZETI BEMUTATÓTÉR

Archive for the ‘Paul Mutant’ Category

Vásározó Telepesek, Telepező vásárosok

leave a comment »

A Telep kihelyezett tagozata még két napon keresztül, szombaton és vasárnap 10-19 óra között megtalálható Budán, a Krisztina Palaceban, az Art Market Budapest nevű kortárs képzőművészeti vásáron. Gyertek el, nézzétek meg a kiállított műveket, és találkozzatok velünk, hiszen messze még a december és a január, amikor majd beköltözhetünk  új helyünkre.

Érkezzetek bajusszal, vagy anélkül, mi (jobban mondva Paul Mutant) készültünk, mindenkit nagyon sok szeretettel várunk.

A belépés továbbra is ingyenes.

 

Written by telep2010

2010/11/12 at 16:18

Telep az Art Market Budapesten

leave a comment »

2010. november 11.-én nyitja meg kapuit az Art Market Budapest, a főváros legújabb kortárs képzőművészeti vására. Nagy örömünkre szolgál, hogy sok neves galéria mellett a Telep is lehetőséget kapott a megjelenésre és a bemutatkozásra. A rendelkezésünkre álló falakat hét alkotó munkáival töltöttük meg, akik közül öttel már a Gozsdu E udvarban is találkozhattak látogatóink. A nyári Telepesek számára bizonyára már ismerősen cseng Kárpáti János Iván, Keresztes Zsófi, Minyó Szert Károly és Paul Mutant és Stark Attila neve. Hozzájuk csatlakozott másik két tehetség: Pogonyi Csongor egy videómunkájával és Szmolka Zoltán fotográfiákkal.

Az Art Market az eddigi művészeti vásárok zártságával szemben nyitott. Egyfelől lehetőséget biztosít a – Telephez hasonló – kisebb galériáknak is, másfelől az érdeklődőknek is kedvez, hiszen ingyenesen látogatható.

Mi? Art Market Budapest – Telep stand

Mikor? 2010. november 11-14. között mindennap 10-től 19 óráig

Hol? Krisztina Palace, XII. kerület, Budapest Nagyenyed utca 8-14.

Mennyiért? A belépés ingyenes.

Bambi az éles lőszeren

leave a comment »

Paul Mutant Army of Me című kiállításának megnyitóbeszéde Csider István Zoltán tollából.

***

Milyen szép kis tüdőnk tud nekünk lenni, szép és pink és élettel teli, fodros-bodros, majd kicsattan. Aki gyakran boncol nemdohányzót, tudja, miről beszélek. És most akkor képzeljük el ezt az in floribus, friss, romlatlan tüdőt mondjuk a darabonként 8 mg kátrányt, 0,7 mg nikotint és 9 mg szénmonoxidot tartalmazó cigaretták gyűjtődobozán.

Amikor azon gondolkodtam, mit akarok mondani ma este, Paul Mutant Army of Me című kiállításának megnyitóján, sorra elvetettem a kínálkozó lehetőségeket. Feleslegesnek gondoltam az olyan önéletrajzi vinnyogásokat, mint például hogy Mutáns Palit még kölyökkutya korából ismerem, amikor kölyökfirkászként kölyökblackbookját mutatta az egyébként rá jellemző szerénységgel az úgyszintén kölyökkutya-havernak, aki vagyok, voltam. Meg hogy már azokból a betűkből is sejteni lehetett egyet s mást Pál (mert Gyurit ma este konzekvensen Pálnak nevezzük), szóval a Pali képességei felől, és hogy micsoda öröm, hogy sejtéseink végül beigazolódni látszanak. És attól is meg szerettem volna kímélni a jelenlévőket, hogy rámutassak, miként harap enfarkába a kelgyó, hogy ugyanis Pál első önálló kiállítása voltaképpen István Zoltán első önálló kiállítás megnyitója is egyben, és így lesz egy vízparti ismeretségből úgymond munkakapcsolat. Ez a szöveg tehát így, hogy ezeket mégis elmondtam: kudarc.

Hanem az jutott eszembe, mennyire más lenne minden, ami körülöttünk van, történik, mennyire más lenne az összes levés, vanás, ha annak idején, a derék antikvitásban az okos görögök, akik az ugyancsak okos görögök dialógusait lejegyezték, diktafonnal dolgoztak volna, nem pedig emlékezetből. Színről színre látnánk mindent, semmi hab, semmi utólagosság, benne volna az összes ógörög kurvaanyázás is, a lecsupaszított esendőség: csak szavak, élőbeszédszerűen. És ránk volna bízva a szerkesztés. Nem mintha baj volna, hogy a lejegyző nem diktafonnal dolgozott, a korabeli sajtó-, illetve médiatörvény e tekintetben viszonylag megengedőnek bizonyult, nyilván – csak hogy mennyire más volna minden, de tényleg.

Mennyire más volna minden, ha mondjuk Paul Mutant hadseregének tagjai, a vonaltábornok, az erősen Benkő Zoltán Güzüre hajazó punkmadár, netán az imádkozó véglény vezették volna a Camp David-beli tárgyalásokat. Ma pusziban lenne izraeli a palesztinnal(nel). Vagy mondjuk, ha a fekete keretben, sárga alapon látható fekete kackiás Poirot-bajusz kezében volna az atomkulcs – tekintsünk most el attól, hogy egy bajusznak milyen körülmények között lehet keze egyáltalán. Akkor tehát Kim Dzsong Il csak egy szerencsétlen hülye volna a soros Megasztár-castingról. Vagy ha a Lehman Brothers ügyvezetői még időben átadják a kormányrudat a rezignált állapotban kiváró, konkrétan tényleg nyakigláb Pedrónak. Vagy ha Etelközből a farostfejű és szemtelen Pueblerók özönölnek befelé, a magyarokat képviselvén, és mindjárt tovább is özönölnek, mert nincs szemük a szépre nekik. Meg lennénk lőve erősen.

Vagy nem.

De hát, mint tudjuk, nem így volt, mint tudjuk, nem így van. A bonyolultnak tűnő, amúgy simán követhető vonalak, Irot-matricák, a bajszok, a kopogó fejű pueblerók, a punkmadár nem a titkos, világot irányító összeesküvés résztvevői, legalábbis jövő hétig, hanem itt állomásoznak „átmenetileg” a Telepen. Nem oldanak meg helyettünk semmit, egyszerűen csak jók, nagyon jók és rokonszenvesek, nagyon rokonszenvesek, miként maga Paul Mutant is. Aki, ha zenész volna, John Cagevolna, hangos csend a parkban. Ha író, akkor meg a Mándy Iván: pontos, rövid, egyszerű mondatok. Ha meg szabadságharcos, akkor ő vezetné a legegyszerűbb vonalakat csendben és kitartóan, ő volna Dózsa György tehát. Az Army Of Me nem old meg semmit, csak mond ezt-azt. Élőbeszédszerűen. A szerkesztés meg ránk van bízva. Ránk, in floribus, friss, romlatlan tüdőkre a cigarettásdobozokon. A bambikra az éles lőszereken. A kiállítást megnyitom.

Written by telep2010

2010/09/06 at 17:35

Paul Mutant kiállítás megnyitó – képek

4 hozzászólás

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Fotók: Talabér Géza

Written by hadobasnora

2010/09/05 at 16:49

Paul Mutant kiállítás megnyitó ma 21:00 órától

with one comment

Paul Mutant titokzatos ember. Jelenleg Brightonban él és alkot, de tette már ezt Budapesten, Szegeden és Kecskeméten is. Grafikus, nemsokára harmincéves lesz, tizenöt éve foglalkozik művészettel, többfajta műfajban is kipróbálta már magát.

Az „Army of me” című kiállítás képeinek többsége az utóbbi félévben készült, azonban némelyik festmény terve több mint tízéves. Paul Mutant munkáinak dinamizmusát a graffiti és a hip-hop harciassága adja, amely a sterilitásig letisztult, egyedi formavilágban bontakozik ki. Az “Army of me” az alkotó saját stíluselemeinek seregszemléje, ahol néha a nézőkkel, néha saját magával kacsint össze az iróniát és az önironiát használva.

Written by hadobasnora

2010/09/03 at 16:03